Ezt a könyvet már egy ideje kinéztem magamnak (rejtély, hogy miért) és meg is vettem, de Layofel hívta fel rá a figyelmem, hogy olvassam is el. Mondjuk ígyis-úgyis elolvastam volna, de nem hiszem, hogy mostanában. Amúgy ez nálam egy mérföldkő(nyv) a Hívj be! után. Már most érzem, hogy ez lesz az eddigi leghosszabb kritikám, hisz annyi mindent szeretnék írni, hogy azt se tudom, hogy hol kezdjem… x)
Megvan! :P Az elején…
Kezdjük a külsővel. Könyv felső részén láthatjuk a „Rémálom könyvek” feliratot. Először nem tudtam mi ez… A kiadó nem lehet, hisz az a könyvmolyképző… aztán arra gondoltam, hogy vagy a sorozat címe, (amit Layofel később meg is erősített) vagy pedig egy enyhe utalás, hogy mégis mit várjunk...
Amikor a könyvet levettem a polcról rögtön megfordítottam és buzgón olvasni kezdtem a tartalmat.
„Valami elkezdődött! Valami felébredt! Azt hiszed, csak játék? Azt hiszed, téged nem érint?
Akkor nézz a borítón lévő lány szemébe, és… tartsd nyitva a szemed! Ha mered!
Vedd kezedbe ezt a könyvet, s ha olvasni kezded, a tüdődben mindig legyen tartalék levegő, hogy még időben kiálthass: Exi ab seo!”
Ehhez adjuk hozzá a címet is: 9…8…7…
Köszönjük Emese! Ez a rengeteg információáradat a könyv tartalmával kapcsolatban… xD
Hát az információtöbbletbe senki sem fog belehalni, ebben egészen biztos vagyok. -.-
Amúgy ha a neten nézed, akkor ad valamennyi infót a könyvvel kapcsolatban, de ha egy könyvesboltban találkozol vele először, akkor abszolúte semmi infód nincs a tartalomról
Na, és akkor most jön ténylegesen a tartalom.
A történet nekem speciel nem tetszett, de azért éreztem rajta némi kis buzgóságot, hogy az író szeretett volna ebből kihozni is valamit, hisz egy teljes külön világot teremtett, ami lássuk be nem két-három perces munka. Mondjuk ezzel kapcsolatban nem tetszett az, hogy a legegyszerűbb dolgoknak (pl.: rendőrség) is olyan neveket tudott adni (Grammatonok)… néha úgy érezte, mintha Böszörményi Gyula összejátszott volna a volt magyartanárnőmmel, aki imádta a nyelvtörőket…
Ráadásul ezeket a szavakat már az első fejezetben is lazán löki nekünk bármiféle magyarázat nélkül.
Az én könyvemet olvasod, köcsög?! Majd kitalálod mire gondoltam!
Hát kb ez lehetett a gondolata. Bár ha kicsit figyelsz, és többször látod az új kifejezéseket mondatban, akkor kilehet találni mit is takar, de a rendőrséget meg a feketemániás csajszikat-pasikat (akik szerintem enyhén emósok) teljes mértékben felesleges átnevezni. Nincs különösebb gond magával az ötlettel, de én indokolatlannak tartom… Az, hogy a különféle démonlényeknek nevet ad az stimmt, oké, az kell. Akkor bezzeg nem volt ilyen hiperaktív, mikor a hátoldalon kellett volna a tartalmat kinyögni. Ja, és majd elfelejtettem a legjobbat! =D A szóhasználat… huh hát az valami eszméletlen. Megjegyzem, hogy fogalmam sincs hány éves a Gyula (ahhoz képest milyen nyugodtan lehagyom a vezetéknevét xD), de arra emlékeztetett, mint mikor 40-50 évesen van valakinek tini lánya/fia és úgy akarná elsajátítani a szleng nyelvet, hogy minden sz@r tiniknek szóló filmet megnéz a tvben. Engem speciel ebben a dologban a High School Musical könyvekre emlékeztetett, amivel ott nem is foglalkoztam, hisz abban a szövegkörnyezetben szódával elment, de itt… Néha komolyan mondom már a párna alatt kerestem a tárgyat, mivel felvághatom az ereimet…
Maga a történet egy Lilith nevű lányról szól és E/1 személyben íródott…milyen érdekes, na mindegy. Egy olyan világban játszódik a történet, ahol mindenki x éves kora után kap egy démont, aki benne fog élni. Lássuk be, ez elég fura… Ácsi! Miket beszélek? OO Nem ez a fura, hanem az, hogy ez KÖTELEZŐ ebben a világban! Értitek? Szabad akarat már-már mínuszba… Max annyi beleszólásod van, hogy milyen démont kapsz (minden démonhoz jár egy kis bónusz ajándék. pl.: baszki egy se jut az eszembe xD csak az, amit nem akarok leírni… de ilyen nagyon minimális dolgokat képzeljetek el, minthogy rád figyelnek, mikor bemész valahova. Úgy pörögsz egész nap, hogy a falról se tudnak leszedni… erre mondtam magamban, hogy végülis ingyen speed x) de persze vannak hátrányok is. Kedvencem: Halál. xD Azám … benned van x évig a démon az meg szép lassan, mint a kemoterápia…sejtenként öl. x) A kis bónuszokkal meg…kitörölheted…
És tulajdonképpen ennyi a történet. Van ez a világ és Lilith napjait követhetjük végig. Egyébként a könyv elején (Layo véleménye meg a többi árulkodó jel ellenére) én valahogy reménykedtem. Volt benne egy jelenet, mikor a ködgrufti lány (grufti=emós, ködgrufti=kamuemós x) Bocs, de nem kezdem el magyarázni, hogy pontosan mit jelent. A mondandóm szempontjából lényegtelen) megkeresi Lilithet a mosdóban és dumálnak. Az nekem annyira, de annyira tetszett *o* Ott lett elcseszve, hogy a lány ott elkezdett abrakadabrázni -.- De amúgy nekem kifejezetten tetszett az a rész és kb onnantól lett kedvenc szereplőm a ködgrufti csaj. Persze, mint általában mindig… jön egy csavar és wáh! A ködgrufti lányról kiderült, hogy Dart Wödör példáját követve átállt a sötét oldalra… Így favorit nélkül maradtam. >.>
A történettel amúgy nem lenne semmi bajom, hogyha nem lenne már a gyökereiben ekkora baromság. Mekkora hülyeség már ez, de nem?! OO Az állam kötelez rá, hogy magadba fogadj egy démont… és ha véletlen mégis rájössz, hogy ez köcsögség a köbön, akkor a rendőrség, a RENDŐRSÉG visz be egy olyan helyre, ahol démont ültetnek beléd. Lehet, hogy naiv vagyok, de én a rendőrségről nem tudnám ezt elképzelni… Persze én is tudom fokozni a hülyét; hülye, hülyébb, leghülyébb, vasutas, postás, rendőr… de nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy ezt be is tartassák… -.-
A másik nagy kedvencem pedig, mikor Lilith megmenti egy démontól a ködgrufti lányt a suliban és végül őt büntették meg valami olyan hóhérság miatt, hogy a démonnak napi 1 rossz tettet kell végrehajtania és ebben ő megakadályozta… Ezt az igazgató mondta. És újra kiemelném, hogy egy diák életéről van szó! Oké, nálunk is vannak tanár-diák ellentétek… Nem szerethet mindenki mindenkit, de ez… O.o Ha az én anyám terhes lenne ebben a világban velem én komolyan összetenném a kezem és imádkoznék, hogy cápa ússzon a magzatvizemben… vagy kereszteljenek meg sósavval -.- Jobban járnék.
Huh… Nyugi, már csak 2 dologról szeretnék beszélni. =D
Az egyik… az utolsó fejezetekben van egy elég hosszadalmas párbeszéd Lilith anyja és a doktor között, ami nem sokkal később a legminimálisabb változtatásokkal (ott nem ketten, hanem hárman beszélnek és úgy van felosztva a szöveg) ugyanazt, mondom UGYANAZT kell újra végigolvasnunk. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én általában elsőre is felfogom a dolgokat… Ennek fényében nem tudom mi értelme volt még egyszer leírni ugyanazt… Mondjuk nem lehetett nehéz. Kijelölés, másolás, beillesztés. -.- Ez alapján Gyula olyan lehet, aki a kutyára is bőrkabátot ad…
A vége felé újra elkezdtem reménykedni, hisz arról van szó, hogy a lány ezt az egész világot beképzelte magának és valójában egy diliházban van (persze gyanús volt, hogy van 2 folytatása is a könyvnek… -.-), ami mint ötlet szerintem nagyon jó és a könyv befejezésének szerintem tökéletes lett volna, de persze ebbe is bele kellett rondítani… utolsó fejezetben kiderül, hogy mégsem csak beképzelte az egészet…
És ennyi lett volna az én kis hozzáfűzni valóm. Még csak egy mondat: Ha úgy fejezte volna be Böszörményi Gyula a könyvet, hogy Lilith mindent csak képzelt, akkor most az egyik kedvenc könyvem lenne a 9…8…7…, de így… max akkor tudnám ajánlani ha az lenne a kérdés, hogy a Hívj be! vagy a 9…8…7…
Bocsi, hogy össze-vissza írtam, de most így alakult. ^^"
|