Rögtön egyetlen egy szóval összetudom foglalni és jellemezni ezt a tömör gyönyört: GUSZTUSTALAN!!!
Ha a boltban elmész mellette rá se nézz!!! Kezedbe van? Dobod el! Máglyára vele! MÁGLYÁRA!!!
Ezt a könyvet SOHA SOHA SOHA de SOHA ne olvasd el! Ezt egyszeri olvasásra sem sem sem sem sem, de nagyon semsem szabad megvenni! Mit megvenni?! Megkörnyékezni se!!! Nem viccelek!!! Ha 30 méteres távolságban érintkeztél a vele lévő levegővel, akkor azonnal hívj magadhoz egy ördögűzőt!
A "világsiker" hamisítvány pedig rajta egy titkos kód, aminek valódi jelentési: "SIKEResen kikerget a VILÁGból!"
Komolyan mondom el ne olvasd, mert azt is letagadom, hogy a világon vagy!
Nagyon utálom az egészet úgy ahogy van! >.> Roh@djon meg a szokásom, amiért nem kezdhetek új könyvet, míg el nem olvastam azt, amit már elkezdtem!
-15 perc elteltével-
Oké, lenyugodtam. Gyorsan bele is kezdek, hogy hamarabb végezhessek. Történet: Egy kislány, akiről kiderül, hogy kisfiú csak levágták neki a...jah...-.- Szóval egy kisfiú, aki mellesleg homokos és vámpír...tisztára mint a V.B.-ben (vámpírok bálja) a Herbert (de Herberten legalább lehetett nevetni és könnyen szerethető volt) ...meg egy buzi pedofil tanár haverja vannak...és gyilkolnak...meg...ezek. >.< meg van egy Oscar nevű gyerek, aki mindentől fél és bepisil...tisztára, mint egy szökőkút és...szóval buzulnak meg gyilkolják egymást meg minden hóhérság. -.- De az a legjobb, mikor azt a buzi pedofil tanárt leöntik sósavval, lecsapolja a vámpír, kiesik a kórház nemtom hányadik emeletéről, elüti egy kocsi és a roh@dékja még mindig nem döglik ki (sőt, még a végén rejszol is egyet -.-) ! >.> A macskafáját!! Szép, tartalmas, eseménydús élete volt...pusztuljon már el! Hallottam olyasmit, hogy az író megszereti a karaktert és nem akarja kiírni O.O De ez már túlzás...
A karakterek elég jók ahhoz, hogy mindet ugyanolyan szinten lehessen utálni. A könyvben futó kisebb történetszálak elég gusztustalanok ahhoz, hogy lehessen utálni, az író eléggé pasi ahhoz, hogy buzinak nézhessük és ezért lehessen utálni, de ...könyörgöm...erről had ne többet...ez komolyan...kikaparom a szemem kiskanállal csak had ne kelljen újra elolvasnom.
A legrosszabb az, hogy az író elég szépen letudja írni a körülményeket, szóval, mint író nem lenne rossz, de ha megírja ennek a folytatását... -.- akkor engem hívjon be és meglátja mit kap. Nem volt erre még példa, hogy ennyire vagy hogy egyáltalán felkúrj@ az agyam egy könyv, de ez...mindent pótol. -.- Köszönésképp meg annyit, hogy valamit írt az író a könyv elején vagy végén, hogy köszöni Mianak (feleségének) a támogatást, hogy elkészült a könyv. El tudom képzelni ezt a támogatást...
Mia: Mit csinálsz, John?
J. (nem érdemli meg, hogy kiírjam -.-): A könyvön dolgozok!
Mia (támogatása): Fejezd már be!

-Olyan hülye neve van az írónak, hogy ki sem tudom mondani, John Ajvide Lindqvist